Oldal információ


Futó történetek
1x06 - Macskaszezon


1x13 - Még a rossz pénz is


1x18 - A rejtélyes férfi
Legújabb hozzászólások
· Iszonyat jónak ígérk...
· Az lenne a kérdésem ...
· Újabb kiegészítés az...
· A WhickedWhims a kö...
· 14/15! :) Bár a kike...
· Nekem gyenge a videó...
· 14 pont a 15-ből. A ...
· Tudom, LightAqua. An...
· 4 gb ram kell neki. ...
· Nos, én több szempon...
Fórumtémák
Legújabb témák
· Csevegjünk!
· Sorozat-topic
· Szinonima-kereső
· Szólánc
· Az, aki utánam ír...
Legnépszerűbb témák
· Barkochba [174]
· Szólánc [75]
· Az, aki utánam ír... [41]
· Összetett szavak [36]
· Szinonima-kereső [30]
Tale - Hanna - 17. Logan

 

 

- Logan?? Te mi a fenét keresel itt? – Hannában előtört a düh, de annál inkább a kíváncsiság.

- Beszélnem kell veled – nyögte ki végül.

- Tönkretetted a legjobb barátnőm életét, és beszélni akarsz velem?? Inkább vele kéne…

- Ő nem lenne hajlandó beszélni velem. De veled igen – tette hozzá.

- Jól van, mit akarsz? – Hanna rettenetesen gyűlölte Logant azért, amit tett, de kénytelen volt meghallgatni. Kíváncsisága nem hagyta nyugodni.

 

 

-  Hogy van Elise? Hallottam, mi történt… Én…, én nem akartam ezt.

- Örülök, hogy legalább annyi pofád van, hogy sajnálod. Egy szemét vagy Logan, tudod?! – Hanna alig tudta visszafogni magát. Sosem volt egy visszafogott típus.

- Tudom… De tudnom kell, mi lesz a gyerekkel.

- Ó, szóval csak az érdekel? – Nem sok kellett, hogy Hanna jól megcsapja a szőke fiút, de próbált nyugodt maradni. – Pofátlanságod szárnyal drágám.

- Mi lenne, ha nem kötnél belém minden mondatnál?! Csak válaszolj, jó?

- Rohadtul semmi közöd ahhoz a gyerekhez, és ne is álmodj róla, hogy bármit is elmondok. Majd ha akarsz valamit, odatolod a pofád Elisehez, és beszélsz vele.

- Értem én, hogy utálsz, de kicsit nagyképű vagy édesem.

 

 

Hannának ennyi kellett, elszakadt a pohár, betelt a cérna, és jól képen törölte a szőke fiút. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, büszkén elsétált.

 

 

- Ha ez nem segít nekem, kénytelen leszek személyesen meglátogatni Elise-t – gondolta magában Logan.


***

- Nocsak, nocsak, ki van itt?

 

 

- Logan?? Mi a fenét keresel te itt? – Elise ijedtében kiejtette kezéből a joghurtos poharat, ami aztán szétloccsant a földön. – Oh, remek! Még ez is…

- De ügyetlen valaki – nevetett Logan, és segítség helyett csak átlépett a lányon, aki próbálta feltakarítani a joghurtot a földről.

- Mi a bajod? Miért jöttél ide?! – Elise felállt, és kétségbeesetten hátrálni kezdett.

- Oh, nem kell félned, én nem bosszúból jöttem – gúnyolódott.

- Mit akarsz már?!

- Csak tudni akartam, mi lesz a gyerekem sorsa. Nem tartod meg, igaz?

- Semmi közöd hozzá! Ez nem a te gyereked!! És most húzz el innen! – Elise-t elöntötte a gyűlölet, alig bírt a szemét fiúra nézni.

- Igenis közöm van hozzá! Én csináltam… - vigyorgott megint.

- Te gyökér… - Elise kis híján nekiugrott a fiúnak, de szerencsére közbelépett Mia.

 

 

- Hé, gyerekek! Mi folyik itt? – Mia értetlenül nézett hol Ellisre, hol Loganre. Elise pedig egy szót sem szólt, sírva fakadt és kirohant a konyhából. – Elise!

Mia barátnője után futott, Logan pedig ismét szerencsétlenül állt magában a konyhában.

- Remek! Megint én estem pofára. De ha szépen nem megy, majd elintézem másképp… - gondolta, majd elmenekült a kollégiumból.

 

***

 

 

- Elise! Mit mondott neked az a szemét?

- Nem tudom, valójában mit akart. De a gyerekről kérdezősködött… - szipogta.

- Miért érdekli egyáltalán? Eddig sem törődött vele…

- Lehet, csak most tudta meg. Vagy nem tudom. De azt akarta, hogy elvetessem.

- Te is ezt akarod, nem?

       

 

- Már nem tudom… - Elisre újra rátört a zokogás, és nem bírta abbahagyni. Kínozta a döntés, és már kezdett kifutni az időből.

- Lassan letelik a három hónap… De ne más vezéreljen. Ez a Te babád, és nem kell meghalnia, ha te úgy döntesz.

  

 

- Egyre inkább úgy érzem, hogy megszerettem, de mégis csak attól a mocsoktól van…

- Nem az számít, hogy kitől van! Egy egészséges, gyönyörű baba van odabenn! Nem kell más miatt feladnod az életét. A te döntésed!

- Igazad van… De annyira nem tudom – tört ki ismét a szőke lány. – Az egész életem odalenne, a szüleim kitagadnának! Nem bírom már, Mia.

- Minden rendben lesz, ígérem!

     

 

- Köszönöm!

***

 

 

- Igen? Anyu? Szia!

- Hanna! De rég hallottam a hangod! Hogy vagy?

- Jól, épp órám volt. Te?

- Nagyon jól mennek a dolgok! Képzeld, eljegyeztük egymást Johnnal! – mesélte boldogan.

- MICSODA? – Hanna teljesen kiakadt, nem is tudott mást kibökni.

- Jaj, drágám! Nem kell aggódnod, ő nagyon jó ember!

- Anyu, megvert! Rémlik?? Ezt nem hiszem el!

 

 

- Nyugodj meg, túlreagálod. Az csak egy pofon volt, és hidd el, azóta megbánta! És én elhiszem, hogy csodálatos férj lesz!

- Nem gondolod, hogy ez egy kicsit gyors?! – Hanna pulzusa duplájára nőtt, szíve majd kiugrott a helyéről. Csak kapkodta a levegőt a hír hallatán.

- Kicsim, nyugodj meg! Ismerem már egy ideje. Tudom, hogy boldogok leszünk. Meg akartalak kérni, hogy legyél a koszorúslányom! – Hanna nem tudta, mit válaszoljon. Hallva édesanyja boldogságát hangjában, úgy érezte, most muszáj lesz félretennie saját érzéseit, és támogatni őt.

 

 

- Rendben. Legyen.

- Köszönöm! Az esküvő egy hónap múlva lesz, addig túl leszel a vizsgákon. Majd beszélünk, most mennem kell. Szia!

- Nem hiszem el, hogy az az idióta máris az ujjai köré csavarta anyut. De ha ő így gondolja, kénytelen leszek elfogadni a választását. Viszont én akkor sem fogok megbízni ebben az alakban… 

 

  


Megnyitva 94 alkalommal.
Hozzászólások
23 #1 Gregoretta Samsa
- 2017. október 05. 10:47:38
Szegény lányok. Mindenkit szívat valaki.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Bejelentkezés
 
 
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
©
Magyarítások
Jelenlévők


Felhasználók
· Online vendégek: 1

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 184
· Legújabb tag: jda8fykd