Oldal információ


Futó történetek
1x06 - Macskaszezon


1x13 - Még a rossz pénz is


1x18 - A rejtélyes férfi
Legújabb hozzászólások
· Iszonyat jónak ígérk...
· Az lenne a kérdésem ...
· Újabb kiegészítés az...
· A WhickedWhims a kö...
· 14/15! :) Bár a kike...
· Nekem gyenge a videó...
· 14 pont a 15-ből. A ...
· Tudom, LightAqua. An...
· 4 gb ram kell neki. ...
· Nos, én több szempon...
Fórumtémák
Legújabb témák
· Csevegjünk!
· Sorozat-topic
· Szinonima-kereső
· Szólánc
· Az, aki utánam ír...
Legnépszerűbb témák
· Barkochba [174]
· Szólánc [75]
· Az, aki utánam ír... [41]
· Összetett szavak [36]
· Szinonima-kereső [30]
Tale - Hanna - 15. Családi gondok

Hanna idegesen próbálta visszahívni anyját, sikertelenül. Aztán jobbnak látta, ha megpróbálkozik bátyja telefonszámával, aki szokása szerint otthon sem volt.

 

 

- Nem érdekel, hogy éppen melyik barátnődnél vagy. Te vagy otthon, neked kéne vigyázni anyára!

- Nyugodj már meg, nem lesz semmi baj. Otthon van vele az a csávó, tudod, a menedzsere, vagy ki.

- Mi?? Az az idegen elsőre sem volt szimpatikus. Hogy hagyhattad ott vele?

- Teljesen normális a fickó. Néha hoz vacsorát is, meg egész barátságos. Nem kell aggódni miatta.

 

 

-  Én nem tudom, de nekem akkor sem szimpi. És most menj haza és ellenőrizd, hogy minden rendben van-e! – hadarta a lány idegesen.

-   Jó-jó. Majd hívlak! – Azzal Mark lerakta a telefont.

 

 

Egy fél óra múlva Hanna telefonja ismét megcsörrent. Újra Mark volt az.

- Na? – kérdezte Hanna azonnal.

- Igazad volt… Az a szemét bepiált és... – itt egy kis szünetet tartott - bántotta anyát…

- Mi??? Azonnal haza kell mennem – vágta rá Hanna, és már a sírás kerülgette.

- Nem, ne aggódj, már elintéztem. Az a kék folt, amit kapott, nem fog hamar eltűnni. És szerintem nem is mer visszajönni többé.

- Remélem. Adnád egy percre anyát? – Ahogy a remegő hang a telefonba szólt, a kisírt szemek és édesanyja szomorú arca lebegett Hanna lelki szemei előtt.

 

 

- Hanna? Kérlek, ne haragudj, nem akartam rád ijeszteni…  

- Bántott az a szemét? – kérdezte a lány dühösen. 

- Megütött… egyszer. De ő nem ilyen, csak sokat ivott és hát… tudod nehéz napja volt. 

- Most védeni próbálod? – háborodott fel a hallottakon. – Azonnal ki kell rúgnod! 

- Hidd el, megbánta. Nem tudta mit csinál… De… - Itt egy kis szünetet tartott, mintha elgondolkozna, folytassa-e egyáltalán. – Ő jó ember. És szükségem van rá. A karrierem miatt – tette hozzá hirtelen. 

 

 

 

- Nem akarom, hogy visszamenjen oda. Soha többé. De neked nem parancsolhatok, anya. Szóval, ha megfogadod a tanácsom, akkor kerüld el messze azt az embert. 

- …Remélem, jól megy a tanulás. Nekem viszont mennem kell, rendbe kell hoznom magam. 

- Vigyázz magadra, anyu – válaszolt a lány, majd elbúcsúztak. 

Hanna leült a laptopjához tanulni, de semmi másra nem tudott gondolni, csak a menedzserre. Azon töprengett, vajon mit akarhat a férfi. Már az elején gyanús volt, hogy úgy beférkőzött a családba. Hisz csak egy menedzser, és előtte egyik sem volt ennyire barátja a családnak.

 

  

 

Hanna egyre biztosabb volt benne, hogy az az ember nem csak simán egy menedzser. Biztos, hogy akar valamit. Ezért a lány úgy döntött, újra felhívja bátyját.

- Mark? Megint én vagyok. Figyelj, nem hagy nyugodni ez a dolog. Érzem, hogy valami nincs rendben. Megtennél nekem valamit?

- Jaj Hanna, megint a hülyeségeid? Nem lesz semmi baj, mondtam már, hogy elintéztem.

 

  

 

- Ez nem hülyeség! Te egyáltalán nem veszed ezt komolyan? Hahó, egy idegen csávó bántotta az anyánkat, felfogtad? – Hanna olyan mérgesen kiabált a telefonba, hogy bátyja hirtelen meg sem tudott szólalni. Majd folytatta. – Szeretném, ha szemmel tartanád azt a fickót. Biztos vagyok benne, hogy vissza fog menni.

- Komolyan mondom, te sosem hagysz nyugodni? Rendben van, ha téged ez megnyugtat, legyen. De ha nincs igazad, jössz nekem eggyel!

- Legyen. Igazam lesz, érzem. Te vagy a bolond, hogy nem veszed észre, ahogy ez az állat beférkőzik a családba! – Majd lerakta a telefont, és bízva bátyjában, nyugodtabban folytatta a tanulást.

 

  

 

***


Hanna unottan ült az órán, amikor telefonja rezgését érezte a zsebében. Mivel az óra közepén nem állhatott neki telefonálni, idegesen várta végig az órát, majd gyorsan összepakolt és kirohant a teremből. A bátyja hívta ismét, ezért igyekezett visszahívni.

 

  

 

- Hanna? Ez az ember hihetetlen! Máris a házban van! Mintha semmi sem történt volna! Hazafelé menet láttam a kocsiját a ház előtt.

- Micsoda? Na jó, azonnal intézkednem kell! Holnap az első géppel repülök…

- Dehogy! Kézben fogom tartani a dolgokat, ne aggódj! Ha már bejutottál arra az egyetemre, ne foglalkozz mással! Majd én megoldom. És talán jobb is, ha egy ideig csak figyeljük. Meg kell tudnunk, mit akar anyától…

- Ne várd már el, hogy karba tett kézzel várjam, hogy megint bántsa!

- Nyugodj már le, nem fogja. Majd jelentkezem – azzal letette a telefont.

 

  

 

Hanna idegesen indult hazafelé. Azon gondolkodott, vajon mitévő legyen. Csak úgy nem várhatja, hogy majd a bátyja elintéz mindent, ő meg csak vár. De nem tehetett mást. Az egyetem nehéz, és sok a tanulnivaló. Lehetetlen lenne otthagyni csak úgy és hazautazni. Kényszerhelyzetben érezte magát, és ha eddig nem is, de most kénytelen volt bízni a testvérében…


Megnyitva 150 alkalommal.
Hozzászólások
23 #1 Gregoretta Samsa
- 2017. szeptember 28. 13:10:57
Hanna az elején kicsit lazán kezelte a dolgot. Ahelyett, hogy elmondta volna, mi történt (tehát, hogy az anyja felhívta, segítséget kért, a háttérben kiabálás hallatszott, stb.), csak annyit mondott Marknak, hogy nézze meg, mi van az anyjukkal, nincs-e valami baj. Egy kicsit érdekes reakció volt.
Miért van olyan érzésem, hogy a menedzser nem más, mint a rég nem látott fater?
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Bejelentkezés
 
 
Regisztráció
Elfelejtett jelszó
©
Magyarítások
Jelenlévők


Felhasználók
· Online vendégek: 2

· Online tagok: 0

· Regisztráltak: 184
· Legújabb tag: jda8fykd